Szemem könnyes

S az égre nézek,

És rájöttem, még mindig

Félek!

Félek a félelemtől, az igaz szerelemtől,

Hisz az fáj majd a legjobban, ha esgysezr

Szívem megdobban

de te már nem vagy velem.

Félek tőled is, ha látom boldog vagy, de nem

velem, hanem inkább ellenem.

Az éjszaka közepén felébredek

s rájövök,

Csak álmodom mikor kezedet fogom.

De hisz tudod szeretlek

még akkor is ha nem kéne.

Bár mikor azt mondom, hogy

Igen majd feledlek,

Szemem könnyes

S az égre nézek,

És rájövök, Igen még mindig

Félek!

Vajon szoktál néha rám gondolni?!

Annyira szeretnélek újra megcsókolni,

S azt a gyönyörű kék szemed bámulni.

Nem pedig várni,

Hogy mikor fogsz már rám gondolni!

Lefekvés előtt hiányt érzek,

És már alig várom a következő évet.

Sokat hibáztam, tudom jól

De olyan embert még én sem találtam,

Ki teljesen hibátlan.

Rengeteg hiba, mit elkövettem

Csak hitet, s reményt adott nekem.

Félek! Félek attól, mi rám vár,

De egyszer úgyis ledől a kártyavár.

Rosszul érzem magam, mert nem vagy velem

S elképzelni nem tudod mennyire hiányzol mellőlem!

Csak rád vágyom, senki másra.

Csak egy kicsi vallomásra.

Két szó mi hiányzik az életemből; Szeretlek, s Hiányzol a képről.!

Sokat gondolkoztam, vajon valamit elrontottam?

De kétlem, hisz ott voltam veled jóban, rosszban.

Nélküled nem bírom, s ezért néha könnyes lesz a papírom, melyre verseimet írom.

Tudom, ha ezt olvasnád, nevetnél.

De olyan jó lenne, ha tényleg szeretnél!

Régebbi versek néhány zenével.:)

Már nem tudom, hogy ki vagyok én,

S nekem már semmim sincs.

Csak a magányos és vak remény

Melyre azt mondják, hogy önmagában egy kincs.

Majd jön egy emlék

Mely szemembe könnyet csal.

S tudom te is szeretsz még

És ez volt a végső dal.

Remélem benne megtalálod, amit

bennem nem.

Tudod szerettelek, de te engem nem.

S most is mondom higgy nekem.

Mikor azt mondom; Szeretlek szivem.!

Tudtam el kell, hogy engedlejek

S hidd el még mindig szeretlek.

Már el kell, hogy feledjelek

De fogd már fel... Nem megy!

Elég friss verset hoztam most, ugyan is ezt alig 3 napja létezik. Eredetileg csak unatkoztam de egész jó lett szerintem.. :) Ehhez nagyon hozzá fűzni nem tudok semmit hiszen ahogy már az elöbb említettem alig pár napja létezik.

Itt a vers.:

Úgy érzem, szüségem van egy társra

És nem pedig a facebookos nyáladzásra.

Sokat gondolkozom, hogy mit kéne tennem,

Hisz sokan nem látnak semmit bennem.

A barátaim már megvannak

De hiszen nem hazudhatok magamnak.

Egy emberre van szükségem aki tisztes, s szeret.

És aki talán leélne velem egy életet.

Egy csöppnyi emlék.! :)

Ez a vers egy számomra még mindig fontos személynek szól. Hiszen így egy év után is szivesen gondolok vissza rá és probálom keresni a társaságát de őszintén szolva felesleges.. Őt már tényleg nem érdeklem. Ebbe már beletörődtem, persze nem teljesen de egy év után nem hajtok annyira mint régebben.

Itt a vers.:

Szeretlek ezt kérlek értsd meg,

Úgysem tudlak elfeledni téged.

Hiányzol nagyon ezt máshogy nem mondhatom.

Kérlek mondd el mi rosszat tettem veled?!

Az a pofon is véletlen volt, hát kérlek feledd!

Emlékszel még?

Írtam egy verset,

S azt is csak neked.

És annak kezdőbetűit irom le most: SZERETLEK Téged!

Csak egy kis vélemény nyilvánítás a Facebooknon való nyáladzásról ami az üzenő falon folyik.! :)

Igaz egy jó kis szöveget letöröltem mert, egy "költő"-höz ez nem illik. Úgy gondoltam nem írok ennyire durva szövegeket bár nekem egyik kedvencem volt.. :) Szándékosan senkit nem szeretnék megbántani mert, egyszerűen nem birom nézni azt, ahogyan valaki szenved. Igaz ennek sok köze nincs a következő versem témájához, de nem gondolom úgy, hogy a saját blogomra olyat írjak amit más gondol. Ez az enyém és remélem hogy az enyém is marad. Büszke vagyok ara hogy egyátalán létre tudtam hozni. Mivel már van annyi versem amit sikerült úgy megírnom, hogy ide fel rakhassam.

Itt van a véleményem a facebookon való nyálcsorgatásról!

Gondolkozzál ember!

A nyáladzásod már csak felhergel,

Nem láttam még ekkora nyál tengert.

Ugyan, mit kérdezel?!

Kérlek fogd már fel

Hogy engem felejts el!