Nos, mivel kifejezetten régen írtam már ki új verset ezért úgy gondoltam, talán itt az ideje egy viszonylag friss költeményt kirakni :) 

Mint mindem versemnek, ennek is van egy apró történte bár ezt most nem irom le :) Ennek a versnek már címet is adtam. Íme az Ennyit rólad! c.  versem. 

Ennyit rólad drága!
Úgy látom kicsit nagy a szája,
Ígér és hiteget
Aztán nem ir több üzenetet.
Helyetted másnak ir
De végül majd az ő szája sír.
Szinte már szánalom
De valahogy még sem sajnálom.
Bunkó köcsög vagy nem több
Egyszerre több csaj?! Ja hogy öt?
Hagyjad magad csicska vagy
Látom előled mindenki elszalad.
Két hetig birod egy helyen
Ki tudja mit tehettel volna velem?
Mégjo hogy nekem van eszem!
És várhatod a bosszút édesem..

Eljátszottad ne gyere vissza
Ne is keress ne is irj!
Remelem tiszta?!
Csicska vagy nem más
Szánlak kicsit de meg lásd
A bosszú édes lesz
De jo hogy nem lettem szerelmes!
Csalódás lett volna csak
Ugyhogy kérlek hord el magad! 

Mivel már elég régen írtam fel új versemet, most jön egy pár amit ez idő alatt írtam.:)

Persze jól vagyok, már senkit sem zavarok.

Már nem érdekel senkit

Mi van velem, mikor és hogy ver a szívem.

Meg dobban majd kihagy

S ez csak is miattad.

De mikor mással látlak,

Dupla annyit ver, mint mikor meg kívánlak.

Már nem érdekel engem sem.

Túlléptem, nem ver már oly hevesen.

Csókjaid ízét még mindig érzem

S csak remélem,

Egyszer újra élem.

Olykor búcsúznék, olykor veled lennék…

De mind ez csak egy álomkép.

 Fél éve csak hülyítesz,

Nincs nekem erre szükségem.

Csak hazudsz, hogy szeretsz

Aztán két hét múlva már nem vagy mellettem.

Hát kell ez nekem?

Rád sincs már igényem.

Úgyhogy felejts már el engem!

Szerelmem már elmúlt,

Mit irántad éreztem, hisz te sem vagy már mellettem.

Nem szerettél, így te könnyedén tovább léptél,

Amíg én, csak szenvedtem.

Most is múltamon töprengek, de láss csodát,

Meg sem könnyezlek.

Nem hiányzol mellőlem, mert egy seggfej vagy,

Ennyi a véleményem összesen rólad.

A rossz emlékek gyötörnek

De erős vagyok!

Sírni nem lehet.

Érzem most, mit még soha,

Ez az űr a szívemben és

Zűr a fejemben most oly mostoha.

Boldognak, vidámnak kéne lennem,

de mégis hogyan?

Mosolygok egész nap, de hiszen

csak egy álca, mely elrejti

fájdalmam, bizonytalanságom,

hitetlenségem, legalább is próbálja.

Senki sem bizonyít, ezért

vagyok ennyire naiv. Már nem

tudom azt sem, mikor, hol és

Te még sem.

Közeledben mosolyom is őszinte,

miattad nem vagyok most depibe!

Bár sírni tudnék… nem

fogok, mert mindig csak kizárólag

rád és ránk gondolok.

Nem ismersz még igazán, sokszor nem vagyok túl vidám. Majd kitapasztalod

ha akarod, csak egy a kérésem.

Maradj velem mindig, ha nem is

mint pasim, de mindenképpen

barátok. Benned most úgy érzem, olyan

társra találtam bízhatok benned,

bár azt nem felejtem el, hogy

te sem vagy hibátlan. Jó veled.

Őszintén mondom most is sírnék nélküled.

Ha bármi baj van én ígérem

mindig ott leszek melletted, ezért kérlek

szívedben szoríts nekem egy kis helyet! 

Most ezt a kettőt gondoltam, hogy felrakom.. valamikor jönnek még újabbak is..;) :) 

Szemem könnyes

S az égre nézek,

És rájöttem, még mindig

Félek!

Félek a félelemtől, az igaz szerelemtől,

Hisz az fáj majd a legjobban, ha esgysezr

Szívem megdobban

de te már nem vagy velem.

Félek tőled is, ha látom boldog vagy, de nem

velem, hanem inkább ellenem.

Az éjszaka közepén felébredek

s rájövök,

Csak álmodom mikor kezedet fogom.

De hisz tudod szeretlek

még akkor is ha nem kéne.

Bár mikor azt mondom, hogy

Igen majd feledlek,

Szemem könnyes

S az égre nézek,

És rájövök, Igen még mindig

Félek!

Vajon szoktál néha rám gondolni?!

Annyira szeretnélek újra megcsókolni,

S azt a gyönyörű kék szemed bámulni.

Nem pedig várni,

Hogy mikor fogsz már rám gondolni!

Lefekvés előtt hiányt érzek,

És már alig várom a következő évet.

Sokat hibáztam, tudom jól

De olyan embert még én sem találtam,

Ki teljesen hibátlan.

Rengeteg hiba, mit elkövettem

Csak hitet, s reményt adott nekem.

Félek! Félek attól, mi rám vár,

De egyszer úgyis ledől a kártyavár.

Rosszul érzem magam, mert nem vagy velem

S elképzelni nem tudod mennyire hiányzol mellőlem!

Csak rád vágyom, senki másra.

Csak egy kicsi vallomásra.

Két szó mi hiányzik az életemből; Szeretlek, s Hiányzol a képről.!

Sokat gondolkoztam, vajon valamit elrontottam?

De kétlem, hisz ott voltam veled jóban, rosszban.

Nélküled nem bírom, s ezért néha könnyes lesz a papírom, melyre verseimet írom.

Tudom, ha ezt olvasnád, nevetnél.

De olyan jó lenne, ha tényleg szeretnél!

Régebbi versek néhány zenével.:)

Már nem tudom, hogy ki vagyok én,

S nekem már semmim sincs.

Csak a magányos és vak remény

Melyre azt mondják, hogy önmagában egy kincs.

Majd jön egy emlék

Mely szemembe könnyet csal.

S tudom te is szeretsz még

És ez volt a végső dal.

Remélem benne megtalálod, amit

bennem nem.

Tudod szerettelek, de te engem nem.

S most is mondom higgy nekem.

Mikor azt mondom; Szeretlek szivem.!

Tudtam el kell, hogy engedlejek

S hidd el még mindig szeretlek.

Már el kell, hogy feledjelek

De fogd már fel... Nem megy!

Elég friss verset hoztam most, ugyan is ezt alig 3 napja létezik. Eredetileg csak unatkoztam de egész jó lett szerintem.. :) Ehhez nagyon hozzá fűzni nem tudok semmit hiszen ahogy már az elöbb említettem alig pár napja létezik.

Itt a vers.:

Úgy érzem, szüségem van egy társra

És nem pedig a facebookos nyáladzásra.

Sokat gondolkozom, hogy mit kéne tennem,

Hisz sokan nem látnak semmit bennem.

A barátaim már megvannak

De hiszen nem hazudhatok magamnak.

Egy emberre van szükségem aki tisztes, s szeret.

És aki talán leélne velem egy életet.

Egy csöppnyi emlék.! :)

Ez a vers egy számomra még mindig fontos személynek szól. Hiszen így egy év után is szivesen gondolok vissza rá és probálom keresni a társaságát de őszintén szolva felesleges.. Őt már tényleg nem érdeklem. Ebbe már beletörődtem, persze nem teljesen de egy év után nem hajtok annyira mint régebben.

Itt a vers.:

Szeretlek ezt kérlek értsd meg,

Úgysem tudlak elfeledni téged.

Hiányzol nagyon ezt máshogy nem mondhatom.

Kérlek mondd el mi rosszat tettem veled?!

Az a pofon is véletlen volt, hát kérlek feledd!

Emlékszel még?

Írtam egy verset,

S azt is csak neked.

És annak kezdőbetűit irom le most: SZERETLEK Téged!